Halva Sándor

 

1882 - 1939.

 

Halva Sándor halála után tanítványa, Görcsös Gyula puskaműves vette át a fegyverműhely vezetését.

 

 

KALIBER című újság 1999. szeptemberi szám

 

KÁDÁR-FEGYVEREK

A magyar kisipari fegyvergyártás emlékei

 

Cikk olvasása a képre kattintással.

 

 

 

 Forrás:  Magyar Vadászlap 2001. június

 

MA MÁR CSAK EMLÉK

 

Hosszú, több mint hat évtizedes vadászgatásaim alatt, sokszor jutott eszembe és kerestem fel személyesen azokat az ismerőseimet, - fegyvermestereket - akik segítségével a használat közben elromlott valamelyik sörétes, vagy golyós fegyverem használhatóvá vált.


  Nem szabadna, hogy a feledés homályába vesszen a nevük, áldásos tevékenységük azoknak, akik híres vadászainknak, íróinknak varázsolták újjá kedvenc puskáikat.


  Kezdem azzal, akit csak hírből ismertem, de egy kakasos sörétes fegyverével vadásztam. Ő nem más, mint a világhírű Kirner mester.


  Mások, akiket jól ismertem, a híres Halva cég munkatársai voltak, akik a zugligeti műhelyben dolgoztak, és nekem egy kakasos 28-as sörétes fegyveremet készítették. Igazi műremek, csodálatosan hordó puska volt. Ugyanennek a cégnek volt a "nagy mestere" a kedves barátom Görcsös Gyula. Kiváló, közkedvelt vadászember volt. Sokszor találkoztam nála, a Szent János téri műhelyében, a híres Afrika-vadász Széchenyi Zsigával, aki állandóan odahordta a javításra szoruló fegyvereit.

 

  Fiatal koromban sokat jártam a Baross utcai fegyverboltba lőporért és olasz eredetű, 12-es hüvelyért. Knébl Ferenc volt a bolt tulajdonosa, mestere. Nem messze tőle a Károlyi kertben volt boltja, műhelye Hoffbauer Vili bácsinak, akinél sok-sok órát töltöttem és általa hozzájutottam egy 12x9,3 74 R Merkel vegyescsövű puskához és egy 12-es Merkel igazi galamblövő fegyverhez.


  Vili bácsi utódjának nevelt egy fiatal fiút, úgynevezett fogadott fiát,

Kubinyi Attilát, aki még most is néha-néha rendbe rakja barátainak az elromlott kedvencét. Sokat vadásztunk együtt a Fejér megyei szári vadászterületen. Sajnos leromlott állapota miatt manapság csak hallok felőle.


  Rajtuk kívül még egy hozzám közel álló puskaműves mestert kell megemlítenem, akinek üzlete a mostani Moszkva téren volt. Ő volt abban az időben a szenvedélyesen vadászó, Rákosi elvtárs hivatalból minden vadászatán résztvevő fegyvermestere. Az ő üzletében volt felhalmozva az akkor bevont vadászpuskák tömege. Csodás remekek voltak köztük. Emlékezetes részemre Pista bácsi üzlete azért is, mert tőle vásároltam egy duplagolyós (8x60 R, 8x60 R Magnum) Merkel drillinget, 12-es alsó csővel. Sajnos elég hamar elment az örök vadászmezőkre és az üzletét felesége, Kati néni vezette jó darabig, majd az üzlet váratlanul megszűnt.


  Pesten a Petőfi Sándor utca 5. szám alatt, az udvarban volt egy általam sokszor látogatott fegyverbolt, ketten vezették, jól emlékszem a Sövényházi testvérekre. Arról emlékezetes nekem a bolt, hogy ott vettem meg az első olyan duplacsövű, kakasos sörétes puskámat, amelyiknek a bal csöve tizenhatos, a jobb csöve pedig már a múltat idéző négyszázötvenes ólom-magot köpködő expresszre volt fúrva. Lőttem is belőle 1 azaz egy darab töltényt. Az általam megcélzott (70 méterre álló) őzsuta egészségesen távozott, mert a kisujj vastagságú lövedék előtte, vagy három méterre csapódott a földbe.


  Nem hallgathatom el azt a fegyverüzletet, amelyet 1947-ben fedeztem fel, csodálatos módon. Minden szerszámgépe, felszerelése megvolt és Pesterzsébet egyik mellékutcájában találtam rájuk. Az akkori mestere vette kezelésbe az általam egyik szemétdombról felvett KIRNER, illetve HALVA sörétes csőpárt és az ahhoz megtalált "baszkült", azaz zártömböt. Ezekből a hiányos darabokból egy kifogástalan fegyvert állítottak ott össze. Telefonon ma kaptam arról értesítést, hogy a lapban is hirdetett "GEMENC" nevű fegyverbolt nem az utódjuk, ahogy én gondoltam.


  A felsoroltakkal mindegyikkel személyes kapcsolatom volt, de hol vannak már azóta? Valahol az égi fegyverműhelyekben javítgatják a már ott vadászó "nagy öregeink" fegyvereit. A jelenleg még élő, de nem működők közül nem hagyhatom ki a Wesselényi utcai, Diana egykori "oszlopát" Kiss Károlyt, Németh urat, Cser Gézát és kedves barátomat, volt fiatal vadásztanítványomat, Tarnay Ferit. Miért felejtettük el őket? Csaknem megfeledkeztem az egyik legismertebb és nagy tudású fegyvermesterről, Bakonyi (Bruzil) bácsiról, akinek a Dob utcában volt az üzlete, sok-sok márkás - Defurnié, Merkel, Fabric Nationale - puska volt kapható nála. De sok-sok csodálatos sörétes vadászfegyvert újított fel, gazdájuk nagy-nagy örömére. Középmagas, már nem fiatal, cca. 50-60 éves ember volt, szájának sarkában mindig ott lógott elengedhetetlen, hatalmas füstöt árasztó pipája. Fogadásomkor mindig az volt az első kérdése - "na gyerek már megint mit baltáztál el?"


  De akármilyen hibával, - rugótörés, csőhorpadással - kerestem fel, mindig kihúzott a bajból. Áldom emlékét, amíg élek, szeretettel fogok gondolni rá és a többiekre. Úgy gondolom, nem vagyok egyedül és egy olyan szakma magas szintű művelőit mellőzzük ma méltatlanul, akik a hazai vadászati kultúránk részei. Emléküket a szakterületnek örök időkre meg kellene őriznie. Felbecsülhetetlen értéket képviselnek, az európai ipar valóságos művészei voltak. Jó volna, ha hagyatékuk, relikviáik közkincsként bekerülhetnének valamelyik vadászattal is foglalkozó múzeumba.


  Unalmamban, ráérős időmben vetettem papírra ezeket a sorokat, hátha akad egy olyan szerkesztő, aki kegyeletből helyet szorít a lapjában a sok-sok hirdetés között ennek is.

Makai Gyula

 

Forrás: Magyar Vadászlap 2001. június

 

 

 Ugrás az oldal tetejére