Részlet: 100 ÉV 100 VADÁSZ című könyvből
Arcok a magyar vadászat XX. századi történetéből

GÖRCSÖS GYULA
1906-1985

Debrecenben született, iparos családban. Édesanyja korai halála után rokonai nevelték Budapesten. Iskolái elvégzése után a nagyhírű Halva Sándor puskaművesnél tanulta a mesterséget. Élenjárt a tanulásban, kézügyessége és a szakma iránti szeretete kiváló mesterré avatta. Fiatalon vezette a műhelyt és szoros kapcsolatot tartott a vadászokkal.

Halva Sándor halála után 1939-ben átvette a céget, és ezzel cégtulajdonos lett. Ugyanekkor kiváló barátja, Gyulai Pál puskaműves lett a cégvezető. Az I. kerület Szent János téren lévő műhelyt 1946. októberében az I. ker. Fő utca 7. szám alá helyezték, majd bekövetkezett a fegyverműhelyek felszámolása.

 

A szakmában dolgozó fegyvermestereket a "FÉG" fegyvergyárban foglalkoztatták. Megszűnt a fegyvermester-képzés, ami ellen Görcsös Gyula sokszor felemelte a szavát. Egy-két alkalommal sikerült a műszerész tanulók közül puskaművest nevelnie. Végül megoldódott a puskaműves tanulók hivatalos oktatása.
Kiváló puskaművesek kerültek ki mellőle. Csak pár név az ismertebbek közül:

Mészáros Gyula, Németh József, Herczeg András.

 

Szerette a természetet, benne a vadászatot, amelyhez természetesen hozzátartozott a jó baráti társaság. Csendes, de jó kedélyű ember volt. A vadászatról és a puskákról mesélő szenvedélye soha nem múlt el. Akár a nagyvadról, akár az apróvadról beszélt, mindig a vad iránti szeretete sugárzott belőle. Sok vadat hozott terítékre.

Vaddisznó vadászati naplójában 800 db. feletti szám szerepel. Kiváló sörétlövő is volt. Kevés olyan apróvadas terület van, ahol mint vendég nem fordult volna meg. A szalonkázás nagy ünnepnek számított nála. Szeretett baráti társaságával járta a pilisi hegyeket, különösen a Korcsmáros rétet. A szalonka volt a legkedvesebb vadja, erről mesélt talán a legtöbbet a fiataloknak. A közös vadászatok nagy élményt jelentettek a számára.

A lövészsportot is szerette. Galamblövő volt, mégpedig magas szinten. Fiatal korától fogva a Margit-szigeten és a lóversenypályákon, majd élete végéig az egyesületében versenyzett. Közben oktatta, segítette, nevelte a fiatalokat. Idős korára is töretlen maradt munkakedve és a vadászok iránti szeretete. Munkáját a MAVOSZ is elismerte, amikor a Nimród Éremmel tüntette ki.

Furcsán hangzik, de legjobb barátja öreg korában a szálkás tacskója, Tücsi volt.

1985. novemberében hunyt el. Még most is hallom kedves hangját, amint azt kérdezi: Mikor jössz értem? - És Ő mindig pontos volt, már várt a kapuban...

Írta: Kádas József

132. oldal

Kiadó: Millenniumi Vadászati Bizottság 2001.
Intarzia-portrékat készítette: Keszthelyi Jenő